Ha beléptél ebbe a menübe akkor gondolom kell egy kis segítség, hogy hogyan is tartsad a már meglévő vagy csak még most vásárolandó pókod.
Elősször is oszlassunk el egy tévhitet: A madárpók nem egy kis undorító lény és nem is egy vérszomjas gyilkoló gép.
De a pók tartása nem játék. a pókok megtudnak marni ami nagyon kellemetlen és még szövődményei is lehetnek.
Ha a haverok előtt akarsz felvágni, vagy ha a csajodat akarod riogatni vele akkor inkább ne is vegyél pókót!
A madárpókok tartásával egy rendkívül érdekes állatcsoport életébe nyerhetünk bepillantást. Figyelemmel kísérhetjük, hogyan fejlődnek,
táplálkoznak, szaporodnak táplálkoznak, szaporodnak. Miközben mellettünk éli le az életét hamar rádöbbenünk, hogy a közhiedelemmel
ellentétben egy félénk, visszahúzódó állatról van szó, melynek esze ágában sincs végiggyilkolászni egy békés kisváros mit sem sejtő lakóit.
A madárpókok nagyon maguknak való teremtmények, ezért nem igénylik a mindennapos foglalkozást, nem zajosak és nem is piszkítják
össze a lakást. Tartásukat inkább a szobanövényekéhez lehetne hasonlítani, mint pl. az élénk, mozgalmas életet élő kisemlősökéhez.
Ha biztosítjuk számukra a megfelelő életkörülményeket, évekig vagy akár évtizedekig is figyelgethetjük őket és az sem elhanyagolható tény,
hogy egy szépen berendezett terrárium akár a lakás dísze is lehet. Persze szót kell ejteni azokról is, akik feltűnési viszketegségben szenvednek
és azért tartanak madárpókot, hogy saját magukat "fényezzék" az ámuldozó, ijedező laikus publikum előtt. Fontos eszköze a produkciónak
a kézen másztatott madárpók és a mutatvány veszélyességének kihangsúlyozása. Az esetet súlyosbítja az, ha mindez a szenzációra éhes
média előtt történik és a "sztárolt" illető hamis ismereteket, féligazságokat ültet a köztudatba.
Tévhit az, hogy nehéz madárpókot tartani.
Nem fogja összetojni, összehányni a lakást, és sétáltatni sem kell. Szagtalan, hamar beszáradó fehér vagy áttetszõ folyadékot kakál
(olyasmit mint a madarak), amit könnyen el lehet távolítani egy nedves papírzsepivel. Semmilyen betegséget nem terjesztenek,
és más háziállatokat sem fertõznek meg, nem kell õket veszettség ellen beoltani. Csöndes, visszahúzódó, szerény teremtmények,
és legtöbb fajtájuk igen jámbor, nem támadós - bár van néhány kivétel is. Harapásuk nem veszélyesebb egy darázs-, vagy méh-csípésnél,
de ha valaki allergiás azokra, akkor érdemes óvatosnak lenni, és nem póksimogatással tölteni a szabad idõt - amúgy sem tapira vannak.
A madárpókok élettere napról-napra csökken, köszönhetõen a multinacionális vállalatok (példaul a McDonalds) õserdõirtó hadjáratainak. Százmillió (!) éves fajták tûnnek el egyik napról a másikra, nyomtalanul, csak mert egyesek ételnek tartják a hamburgert.
A legtöbb madárpóknál "a mindent a szemnek, semmit a kéznek" elv érvényesül. Több szempontból is elõnyös ha nem fogdosod a pókot:
elõször is ha nem emeled fel, nem is ejted le, nem tud meglógni, nem tud megharapni.
Néhány fajta példányai több mint 20 évig is eléldegélnek! Más fajták csak 6-10 évig, de a tény tény marad: készülj fel, hogy sok éven
keresztül felelõsséggel kell gondoznod egy állatot.Rajtad áll, hogy megfelelõ körülmények között éljen és elegendõ ennivalóval,
vízzel rendelkezzen a jószág.
A madárpókokat mindig zárt lakótérben kell tartani, így csökkentve a szökés veszélyét. Nagyon ügyesen le tudnak lépni az elsõ adandó alkalommal.
Madárpókok tartásánál a négy alapkövetelmény betartása a legfontosabb:
Egy biztonságosan zárható vivárium vagy tárolóedény
Megfelelõ étrend
Mindig legyen víz
Legyél tisztában az állat eredeti származási helyének klímájával (hõmérséklet és páratartalom, fény stb)
ELHELYEZÉS
Szinte bármilyen tárolóedény megfelelõ lehet a póknak - akvárium, mûanyagdoboz, vagy akár egy befõttesüveg is lehet lakályos pókfészek.
Milyen fajta pókod van? A talajlakóknak nem kell magas vivárium - elvileg a pók teljesen kinyújtózott hossza elég magasságnak. A talajlakó fajták nehezebbek
és robosztusabbküllemûek a fánlakóknál, ha magasról esnek le, összetörhetik magukat és elvérezhetnek. A talajlakó fajták szeretik a vastagabb talajréteget,
amibe vulkánszerû lyukat ásnak, és ha nincsen megfelelõ búvóhelyük, abban laknak.A fánlakó fajtáknak (kicsi az esély, hogy elsõ pókod ilyen, mivel lényegesen
ritkábbanvásárolhatóak, agresszívebbek és nehezebb a tartásuk) alakja nyújtottabb, lábaik hosszabbak, és vaskosabbak, laposabbak. Nekik magas vivárium a
megfelelõ, néhány növénnyel, vastag, kérges faággal, amikre felépíthetik harang-alakú hálójukat. A madárpókok kiválóan másznak síküvegen és csúszós
mûanyagon is, tehát szinte mindegy, miben tartod, egy a fontos - biztonságosan zárható teteje legyen. Így nem fog megszökni, ráadásul senki nem tud benyúlkálni.
Egy viváriumban csak egy pók helyezhetõ el, mert a területi viták elmérgesedésekor a nagyobb megeszi a kisebbiket. Nagyobb területet elválaszthatsz üveglapokkal,
de ügyelj, hogy semmiképpen ne mehessenek át egymáshoz, mert abból vérengzés lesz.
SZELLÕZÉS
Rácsháló a tetõre, vagy néhány sor apró lyuk - ennyi az egész. Fánlakó fajták tartásánál elengedhetetlen a levegõmozgás, elpusztulhatnak rossz szellõzéssel.
Talajlakóknál ez nem ennyire életbevágó.
PÁRATARTALOM
Az igényelt páratartalom fajoktól függõen változó - a chilei vörös és a sivatagi vagy óvilági fajták például annyira nem igénylik, mint az esõerdei fajták. 60-80%-os
páratartalomra van szükség, semmiképpen ne csökkenjen 50% alá, mert a következõ vedlésnél úgy könnyen elveszítheted a pókodat. Próbálj páratartalom-mérõt
venni - kb. 700 pénzért lehet állatkereskedésekben kis kör alakú felragaszthatót venni -, érdemes naponta egyszer megnézni, és 65-75% között tartani.
A jó páratartalom nagyon fontos - nyáron a légkondi, télen a fûtés mind-mind elvonja a páratartalmat, ilyenkor különösen ügyelni kell, ki ne száradjon a vivárium.
Az elsõként behelyezett talajréteg jó nedves legyen, a rajta levõ, homokos vagy vermikulitos réteg már lehet szárazabb. Hetente többször spricceld be langyos vízzel a
viváriumot - ne a pókot, mert utálják ha vizesek lesznek. Nem kell azonban túl sok nedvesség, mert a penészgombák nem egészségesek még a póknak sem,
és az eldugott étel megrothadva veszélyes organizmusokat termel.
TALAJ
Miután fertõtlenítetted és kimostad a tárolóedényt, tegyél az aljára kétujjnyi nedves tõzeget - nagyon nedvest érdemes, amikor szinte már gyúrható akkor jó -,
arra pedig homokkal kevert vermikulitot vagy steril virágföldet. Semmiképpen ne használj cédrus-forgácsot vagy fûrészport, mert a cédrusolaj a legtöbb pókfaj számára mérgezõ,
az éles faforgácsok pedig esetleg megvághatják!
BÚVÓHELY
Eredeti élõhelyükön a madárpókok vagy vándorló, vagy helyhezkötött életet élnek. Nálad mindenképpen helyhezkötött életet élnek, így megfelelõ búvóhelyet
kell biztosítani számára. A berendezéshez használható kavicsok, szikladarabok, fakéreg, élõ-, vagy mûvirágok nem igazán fontosak a póknak - még ha szívesen
fel is használja házépítésre -, de olyan "igazi" kinézetû lesz tõle az egész, mint egy darab esõerdõ. A kaktusz nem jó ötlet, a tetõn vagy az oldalfalon mászkáló
pók leesve könnyen felnyársalhatja magát egy tüskén. Ügyelj, hogy legalább minimális búvóhelyet biztosíts az új lakónak, amit fel tud fejleszteni igazi búvóhelynek.
Oké, elismerem hogy így nem lehet mindig nézegetni kedvenc pókodat, de õ sokkal kellemesebben érzi majd magát, és nem fog egyfolytában az üvegen mászkálni.
Ha üveg a vivárium alja, és nem tettél be egy réteg parafát az aljára (ami egyébként kiváló hõszigetelõ, csak büdös ha rohad) akkor alulról megnézheted a pókodat
a búvóhelyén belül is - amennyiben lakólyukat ásott magának. A talajlakók vulkánhoz hasonló lyukat ásnak, aminek oldalát lazán összehordott és pókhálóval
megerõsített tõzegdarabokból építik fel, de nagyon ügyes házat szerelnek össze pici fakéregdarabokból is. Könnyen készíthetsz pókbarlangot is, amit az állat
gyönyörûen felfejleszt majd igényeinek megfelelõen. Fektess a túlsó sarokba egy mûanyag filmesdobozt vagy üvegpoharat, a bejárat nézzen a vivárium közepe felé,
majd építs rá egy domboldalt nedves tõzegbõl a tetején virágfölddel vagy homokkal. A bejárat elé állíts egy száraz falevelet, vagy fakéregdarabkát, hogy félig eltakarja.
Az én pókomnak ilyen pók- barlangja van, és reggel mikor felkapcsolom a lámpáját, rögtön kimegy napozni.
HÁLÓ
A madárpókok (legalábbis a talajlakók) nem igazán a hálószövési mûvészetükrõl híresek, igazán primitív, egyszerû hálót szõnek, viszont ügyes építészek. Tulajdonképpen
a hálójuk számukra csak kötõanyag, amivel összehordott föld-, vagy tõzegdarabkákat összeillesztve laza falat húznak fel, vagy egyszerûen csak "lógatják" a hálót, ami
kb. olyan látvány, mint az igazi halászhálók szárítása egy kifeszített zsinegen vagy ferde fatörzsön. Amikor a madárpók a búvóhelyén pihen, a kint lógatott és kevéssé
feltûnõ háló mozgását megérzi és ha éhes, ilyenkor kiles a barlangból, vajon milyen állat lesz a vacsora.
HÕMÉRSÉKLET
A pókoknak nincs saját testhõmérsékletük. A szobahõmérséklet a legtöbb fajtának megfelelõ. A 23-29 Celsius-fok közötti hõmérséklet optimális. Ha nagyon meleg
van, sokkal jobban kell figyelni a páratartalomra, és hogy mindig legyen elegendõ víz. Télen alacsonyabb hõmérsékleten is lehet õket tartani, de legalább egy
melegebb évszak kell, hogy rendesen fejlõdjenek. A direkt napfény veszélyes, könnyen kiszáradhatnak, és az erõs fény amúgy is zavarja a pókokat.
Abból a szempontból jobb a melegebb hõmérséklet, hogy akkor az állatok jóval aktívab- bak, gyakrabban rohangásznak, így jobban megfigyelhetõk.
Komolyabb állatkereskedésekben, ahol hüllõket és más rovarokat (pl. skorpiót) is árulnak, beszerezhetõ melegítõ-tálca termosztáttal (a legkisebb kb. 3-4000.- Ft) ,
ami hasznos lehet a hõmérséklet-fenntartásához, de jó megoldás egy kisebb lámpa is. Hasznos éjszaka kb. tíz fokkal hidegebb hõmérséklet, mint a nappali maximum -
ez nappal kb. 27-28 Celsius fokot jelent 65-75% páratartalommal, éjjel 18-20 fokot hasonló páratartalommal.
LÁMPA
Mivel éjszakai állatok, így nem igénylik a fényt, bár van olyan pók amelyik kifejezetten szeretett napozni (az enyém is ilyen). Belülre tedd a lámpát, ami cserépbe vagy
más hõtartó búrába van helyezve, így kikapcsolása után is jó ideig melegíti a viváriumot. Hatliteres póklakosztályhoz egy 10W-os izzó tökéletesen megfelel.
Ügyelj, hogy ne menjen a hõmérséklet 29 fok fölé.
Etetés
A madárpókok ragadozók, és mindent megesznek amit el tudnak fogni és megölni. Tücskök, a legtöbb bogár, sáskák, giliszták, molylepkék és más férgek mind kiválóak
élelmezési célokra, a nagyobb pókok még kisebb kígyókkal, siklókkal, gyíkokkal, egerekkel is elbánnak. Lehetõleg ne adjunk a pók potrohánál nagyobb tücsköt eleségül,
mert - bár kevéssé sportszerû dolog - kedvencünk nagyon nehezen szánja el magát arra, hogy megtámadjon a potrohánál nagyobb zsákmányt.
Ha több tücsköt veszel egyszerre, érdemes õket almaszelettel, uborkával, sajttal stb. konyhai hulladékokkal és persze ivóvízzel táplálni - számíts arra hogy nagyon gyorsan
nõnek, így jövõ héten már nagyok lehetnek a póknak. Érdemes este betenni egy zsákmányt, tücsköt-bogarat, és egyszerre csak egyet, vagy amennyit a pók biztosan megesz,
mivel a napközben össze-vissza rohangáló és randalírozó tücskök zavarják a pókot rendes nappali pihenõje során. Az újszülött, pici pókokat kisméretû rágcsáló-tetemmel
etethetjük (broáf..), késõbb kiváló étrendkiegészítõ a muslinca (Drosophila). A darazsakat és a méheket lehetõleg hanyagoljuk, mert megszúrhatják a pókot.
Ne adj neki fülbemászót és poloskát enni, az egyik mérgezõ, a másik pedig irritáló hatású és nagyon büdös.
Soha ne gyûjts permetezett területrõl élõeleséget!
Egyes pókok már nem élõ bogarakat is elfogadnak, végszükség esetén pedig zsírtalan, picit megmelegített nyers húst is adhatunk neki. Néhány fajta egy nagyobb zsákmányállat
helyett jobban kedvel inkább több kicsit. A pókok nem "zabálják agyon magukat", szóval addig adj nekik kaját, ameddig elfogadják. Hetente egyszer-kétszer elég etetni, gyakrabban
is lehet, de figyeld meg hogy megeszi-e. Némely póknak teljesen bolond táplálkozási szokásai vannak, elõfordul, hogy minden ok nélkül, optimális tartási körülményeknél egy
hónapig nem esznek, azután meg õrületes mennyiséget elfogyasztanak. Ha nem éhes akkor behálózza a kaját és elrakja késõbbre, az pedig megpenészedhet vagy
megrothadhat, ami nem higiénikus. Ha a pók nem akar enni néhány hétig, az teljesen normális, és valószínûleg a közelgõ vedlést jelzi. Soha ne hagyj élõ vagy döglött eleséget
egy napnál tovább a viváriumban - a tücskök megtámadhatják a vedlõ pókot és az elpusztulhat így. A pókok a legtöbb nedvességet zsákmányállatuk testnedvébõl nyerik,
de elõfordul, hogy megszomjaznak. Egy mûanyag kupak vagy valami hasonló tálca tökéletes vizesedény, és ha egy darab szivacsot is beleteszel, a pók még könnyebben tud majd inni belõle,
de tehetsz bele egy kavicsot is, hogy az esetleg belemászott tücsök vagy más kaja-rovar ne fulladjon bele. (Vattát és más szálas anyagot soha ne használjunk a viváriumban, mert a kispók
lába beleakadhat és leszakadhat, a nagyobbnak pedig rátekeredhet a szájszervére). Hasznos mindig feltöltve tartani a vizesedényt, mert valamennyire az is párolog, így közrejátszik a
páratartalom fenntartásában. A tücskök hajlamosak belekakálni a vizesedénybe, ami nem túl jólnevelt dolog, de kis szerencsével a vivárium ura szétcsap köztük már elsõ éjszaka -
többek között ezért nem érdemes több tücsköt betenni, mint amennyi egy éjszaka alatt elfogy.Vedlés
A többi pókhoz hasonlóan, a madárpókok is csak akkor nõnek nagyobbra, ha levedlik a már kinõtt kitinpáncéljukat. A közelgõ vedlést jelezheti, ha lassan lekopnak a potroh-szõrök,
besötétedik a bõrszíne. Felnõtt pókok örülbelül egy hétig vagy akár egy hónapig - a kispókoknál néhány napig - nem esznek, majd egy kis területet behálóznak, és dobnak rá egy hátast.
A régi bõrük megreped, a pók pedig kitornássza magát belõle, elõször a fejtort és a potrohát, majd visszafordul a lábaira. Kifejlett pókoknál a vedlés idõtartama nem tart néhány óránál tovább.
Ha a pók beleragad a régi páncéljába, valószínûleg alacsony a páratartalom. Nagyon finoman permetezd be az állat környékét kézmeleg vízben feloldott ötszázalékos glicerinnel.
Amennyiben egy napig bajlódik a vedléssel, drasztikusabb megoldásra van szükség. Fogj egy pár nagyon hegyes orvosi-, vagy mûszerész-csipeszt, és óvatosan próbáld meg lehúzni a régi bõrt a lábakról.
Amennyiben a póknak vedlésnél leszakad a lába, akkor túl magas a páratartalom. Bár egy "lábhiányos" pók nagyon szerencsétlen látvány, aggodalomra semmi ok, a következõ néhány
vedlésnél általában kinõ a hiányzó láb. Az új páncélnak idõre van szüksége, hogy megszilárduljon, általában néhány napra. Vedléskor a pókok rendkívül gyámoltalanok és sebezhetõk,
sem etetni, sem hozzáérni, sem feleslegesen zargatni nem szabad õket, mert ha megijednek, elkapkodhatják a vedlést, és leszakadhat a lábuk, vagy megrepedhet a potrohuk.
SOHA ne legyen a lakóhelyén vedlésnél tücsök vagy más táplálékállat, mert megtámadhatják a pókot és akár meg is ölhetik. Néhány nap múlva, amikor az agyaruk már besötétedett
és megkeményedett rajta a kitinpáncél, lehet etetni, általában többet esznek ilyenkor, mint általában. Szóval ha a pókod már régóta nem evett és feldobta a talpát, NE ÉRJ HOZZÁ!
- a madár- pókok soha nem pusztulnak el háton fekve, a haldokló pók féloldalasan fekszik görcsösen maga alá húzott lábakkal.
BETEGSÉGEK
Nincs semmilyen veszedelmes kór, vírus vagy bacilus ami a madárpókodat veszélyezteti, de két dologra azért érdemes figyelni. A szabadban szedett berendezéseket, mint pl. fakéreg,
moha, száraz falevelek stb., sterilizálni illik mikrosütõben néhány percig, mert tele vannak nagyon apró rovarok nagyon apró rovartojásaival, és ha túlságosan elszaporodik az ilyen
aprónép, az nem egészséges. Ha folyamatosan nagyon magas a páratartalom, akkor az ágak, levelek, satöbbik megpenészedhetnek, és ekkor eltávolításra szorulnak pókod egészsége érdekében.
BALESETEK
Rossz vedlésnél, vagy bármilyen balesetnél elõfordulhat, hogy pókod vérezni kezd. Ha a vérzést nem állítod el, akkor szinte biztos, hogy elpusztul, mert a "hemolymph" (a "pók-vér")
nem tartalmaz véralvadásgátlókat, mint például az emlõsök vére. Néhány réteg körömerõsítõvel, seb-ragasztóval, szilikonnal bevonva elállíthatod a vérzést, a seb pedig lassan begyógyul.
Ha a pók lábának valamelyik ízülete roncsolódik, akkor a pók ott könnyen elvérezhet. Ilyenkor a legcélszerûbb egy csipesszel a tövénél megfogott lábat felfelé fordítva kitépni, mert a
tövénél kiszakadt láb nem vérzik annyira, mint a közepén vagy a végén sérült. Ezt hívják autotómiának, ami a legtöbb rovarnál megfigyelhetõ.
A sebek a következõ vedlésekkor fokozatosan eltûnnek, és az elveszett láb is kinõ. Kivétel természetesen, ha felnõtt hímrõl van szó.
HÍM VAGY NÕSTÉNY?
Kívülrõl nagyon nehéz beazonosítani a madárpókok nemét, egészen addig, amíg serdülõ és felnõtt korukba nem érnek. A hímek vékonyabbak és karcsúbbak a nõstényeknél,
hosszabb lábakkal és kisebb potrohhal, de ezek csak viszonylagos tulajdonságok. A legtöbb faj felnõtt hímjeinél jól látszó kampók vannak az elsõ pár járólábak aljának harmadik
szegmensénél. Az összes pók (nem csak a madárpók) hímjeinek vannak párosodáshoz használt átalakult tapogatólábaik. A nõstény pókoknak - fiataloknak, idõseknek egyaránt -
nincsen semmiféle kampójuk, és a tapogatólábaik vége pont olyan, mint a többi, járásra használt lábaik vége. A felnõtt nõstény pókok potrohán a petefészek is jól látszik,
ott van a két levelestüdõ között.
MENNYI IDEIG ÉLNEK?
Fajtól és nemtõl függõen, egyes nõstény tarantulák több mint 20 évig is élnek, még ha a legtöbb nem is éri el ezt a kort. A hímek relatíve rövidéletûek a nõstényekhez képest,
általában életük második évében elpusztulnak, kivétel a kivétel. A szerencsétlenebbeket párjuk megeszi.
HOGYAN SZAPORODNAK?
Mint a többi pók. Szaporodáshoz három dolog kell - egy felnõtt póklány, egy felnõtt pókfiú, és fajtaspecifikusan optimális tartási körülmények. Ha komolyan érdekel, javasolt
szakkönyvek beszerzése, bár momentán csak angol nyelvûek vannak, ahogy tudom.
Ha esetleg kijön
"Nyakon kell csípni" és vissza kell helyezni a lakóhelyére. Visszaterelgethetjük egy pálca vagy egy ecset segítségével, megfoghatjuk hálóval, de a legpraktikusabb
ráborítani egy dobozt (lehetőleg átlátszót, hogy lássuk, hol tartózkodik a pókunk), majd a doboz és a pók alá egy karton vagy műanyaglapot csúsztatva vissza kell helyezni
a lakóhelyére (az elengedés fordított sorrendben történik). Aki annyira fél, hogy a befogás teendőit nem meri végrehajtani, az jobban teszi, ha letesz a madárpók vásárlási
szándékáról és más hobbi után néz. Ezt a tényt érdemes az állat megvásárlása előtt mérlegelni, hiszen így talán a kereskedőt leszámítva mindenki jobban jár!
Azt is meg kell említeni, hogy az állat szökése mindig emberi hanyagság miatt következik be, tehát az ebből származó kellemetlenség az állat gazdájának a felelőssége.
Veszélyes?
A madárpókok méregmiriggyel rendelkeznek, ezért gondozásuk során elővigyázatosan kell eljárni. Ha elsajátítjuk kezelésük alapvető fogásait és betartjuk a
"mindent a szemnek, semmit a kéznek" elvét , akkor nem történhet baj. Madárpók marásba az eddig dokumentált esetek alapján még senki nem halt bele,
viszont a Poecilotheria, Selenocosmia, Pterinochilus, Stromatopelma, Haplopelma és a hozzájuk rendszertanilag közel álló nemek marása súlyos tüneteket
okozhat és kivételes esetben veszélyt jelenthet az emberre. A marás következményei nagyban függenek a marás helyétől, a leadott méreg mennyiségétől
(az utolsó táplálkozás óta eltelt idő befolyással lehet az állat által leadható méreg mennyiségére), a megmart személy egészségi állapotától,
testsúlyától és méreggel szemben tanúsított egyedi érzékenységétől. Ha a megmart személynél a méreganyag hatására allergiás reakció lép fel,
azonnali orvosi ellátásban kell részesíteni. A méreganyag összetételét fajonként eltérő, aminosavakból felépülő toxinok alkotják.
A méreg (neurotoxin), blokkolja az ideg-izom ingerületátvivő Ca, Na, K..stb. csatornákat. A marás által okozott tünetek a marást okozó fajtól
függően nagyon változatosak, az enyhe bőrpírtől a megmart testrész részleges vagy teljes bénulásáig különböző súlyosságban fordulnak elő.
Mit jelent az, hogy "subadult"?
A petéből kikelt madárpóknak 12-15 vedlésre van szüksége, ahhoz, hogy elérje az ivarérett állapotot. Ez fajtól és az élőhely klímájától
(tartási körülményektől) függően 1-7 év. A kis pókok a 2. lárvális vedlésük után hagyják el a pólyaszövedéket és kezdik meg a ragadozó életmódot.
E stádiumok jelölésére használjuk a "Juvenilis" kifejezést. Az ivarérett madárpók testméretét megközelítő lárvaállapot mára már megszokott
neve az angol nyelvből átvett "sub-adult" kifejezés lett, mely az ivarérést egy, vagy két vedléssel megelőző fejlettségi szintet jelöli.
Az ivarérett állatokat adultnak nevezzük. A hímeknél az ivarérési vedlés mindig 1-2 vedléssel előbb következik be, mint az azonos fajú nőstényeknél.
A hím madárpókok az ivarérési vedlést követően nem, a nőstények viszont rendszerint éves, ritkábban kétéves ciklusokban vedlenek